A Google istállóban abrakoló mobiltelefongyártók kénytelenek felrakni telefonjaikra a saját maguk által átalakított Android operációs rendszereiket, ha el is akarják adni a készülékeket.
Onnan kezdve az operációs rendszer frissítése, netán egy csere új rendszerre a készüléktől teljesen különválva létezhet.
Minden évben rendre a Google kiadja új operációs rendszerét – 2015: Android 5.0 Lollipop, 2016: 6.0 Marshmallow, 2017: 7.0 Nougat, idén a 8.0 Oreo(?) – a frissítések eljuttatásával az egyszer már eladott telefonokra eddig nem foglalkozott ennyire serényen. Most változás várható.
Előzetes tény, hogy a forgalomban lévő készülékek döntő része szolgáltató-függő.
Így áll fel a lánc: Google nyers Android > SoC(system-on-chip) gyártó kiigazított Androidja > készülékgyártó átalakítva telepített Androidja > GSM szolgáltató által módosított végső Android.
Ha tehát egy készülék Telekom/Telenor/Vodafon értékesítésű és nem berhelték meg, akkor ennek a láncnak a mentén haladhat az operációs rendszer frissítés/csere, vagy le is állhat valahol a végjátékban.
Rengeteg gyártó eleve deklarálja, hogy 1 vagy két évig követi csak a frissítés/csere útját, aztán elengedi a témát. Egy kétéves telefon konstrukciós okokból eleve ki van téve annak, hogy nem fog rajta az újabb oprendszer teljesíteni. Az is ok, hogy az újabb és újabb operációs rendszerek nem minden hardverkonfigurációra képesek gond nélkül települni, mert korábbi hardver összetevőkre vannak/voltak optimalizálva. Egyetlen szűk keresztmetszetű régebbi hardverelem is elég egy oprendszer-csere elbukásához.
Az ’ellentábor’ javára legyen mondva, hogy például az iPhone5S az Apple által mindez idáig kapott rendszercserét (iOS7 volt rajta megjelenésekor 2013-ban, kap friss iOS11-et idén), pedig már négy éves.
Fejlemény: a Google Project Treble program idén nyárra a hivatalos Android 8.0 megjelentetéséhez csatlakozva azt szorgalmazza, hogy a gyártók által átalakított saját kezelőfelület lehetőleg ne keveredjen magával az Android architektúrával. Így a frissítések nem rónak komplex feladatot a gyártókra azáltal, hogy az egészet revíziójuk alá kell venni. Az a cél, hogy Google/Android architektúra váljon szét a kezelőfelületi utasításoktól és így a rendszercserék alkalmával ne kelljen a gyártóknak azzal foglalkozni.
Az Android 8.0 esetében a gyártók talán utol tudják magukat érni – ha akarják – és amelyik készülékükön futni képes az Android 8.0, akkor arra ez a komplett frissítés időben hamarabb érkezhet meg a felhasználóhoz.
A gyártók érdekeltsége felemás, ha minden létező modelljüket rendszer frissíthetőség szempontjából naprakészen tartanák, akkor saját eladásaikat fékezhetik be.
Ki fog új készüléket venni, ha a korábbin is a friss operációs rendszer futni képes?
Sokan azért veszik az új telefont, mert többet tud a működtető rendszere. Ezt gondolva feledik a tényt, hogy egy friss gyártmány alá azonos Android változat mellett fejlettebb hardvert dug a gyártó. Ez utóbbi előnye a napi használat során nehezen különíthető el és e két tényező elegye nyújtja egy telefonban a nagyobb felhasználói élményt.
A Google persze saját telefon modelljét, a Pixelt látja el azonnal az Android 8.0 frissítéssel és a többi referencia készüléket (Nexus 5X, Nexus 6P, Nexus Player).
Továbbiakban az Android 8.0 mehet a megagyártóknak ősszel és a tömeg kaphatja meg 2018-ra.
Az Android 8.0 optimalizált sebességet és hatékonyabb energiagazdálkodást igér (az Android 7.0 céljait kopírozva), ugyanakkor nagyon elmozdul a virtuális valóságot támogató eszközök kihasználása irányába.
Kíváncsiság, vagy inkább vágyakozás időz egy telekomos Galaxy S7 gazdájában az Android 8.0 küszöbén? Tudva azt, hogy minden újabb rendszer kényelmesen szétterül és szinte falja a hardver erőforrásokat: az Android 4.0 még ½GB RAM-mal is elketyegett, az Android 7.0 már 4GB RAM-ból önkényesen kettőt tartóztat le.
